Sárkám különleges adottsággal
született. Az első gyanús jel az volt, amikor úgy másfél éves korában, egy
kivételesen szép kora tavaszi vasárnap, családi kirándulásra mentünk a közeli
Hármashatár-hegyre. Kiszálltunk a hegyi busz végállomásán, és nekiindultunk a
rétnek, egészen az első bokorig, aminek még hajtások nélküli, csupasz ágait
szinte teljesen elfedték a tavaszi nap melegére életre kelt katicabogarak.
Sárka a kis téli kezeslábasában
lehuppant a bokor elé, és az amúgy igen aktív, örökmozgó innen aztán
elmozdíthatatlan volt. Bódultan nézte a katicákat, néha egy kicsit
megsimítgatta a bogarakat és azok meg se mozdultak. Zsófi vidáman futkározott,
gyűjtötte a kiürült csigaházakat, a kövecskéket, de Sárka rezzenetlenül ült, és
elmélyülten szemlélte a katicákat.
A következő nyáron Ráckevén éppen
a zöldborsót szedtük, amikor Sárka rábukkant egy kis zöld hernyóra. Azt hiszem,
hogy minden normál kislány undorodik a hernyóktól, és sikoltozva menekül
előlük, Sárka azonban elnevezte a hernyót Ábelnek, befőttes üvegbe rakta,
minden nap friss leveleket vitt neki, hazahoztuk Budapestre, és az erkélyen
sétáltatta a hernyóit, mert a nyaralás végére már tisztes gyűjteménye volt
mindenféle a kertben gyűjtött hernyóból. Amikor néhány bebábozódott, egy
kiszolgált teáskannában az erkélyen teleltek át, és irtó jellegtelen,
molylepke-szerű lepkévé váltak.
Nyári napokon a ház falán napozó
kicsi gyíkok, amelyeket az ember puszta jelenléte és legkisebb mozdulata is
riadt eliramodásra késztet, Sárka kezére másztak, és ott vidáman tovább
napoztak. Aki tartott már a kezében gyíkot, az tudja, hogy a kis karmaival
megkapaszkodó, izgő-mozgó, rettegő kis lényt nem kellemes érzés kézben tartani,
de Sárkát ez nem izgatta, boldogan nézegette a kis hüllőket.
Ha mezőn sétáltunk, az biztos,
hogy Sárira rászálltak a pillangók, el is nevezte magát úgy négyévesen
lepkefogó, copfos Sárinak.
Sárinak köszönhetem azt is, hogy
egy erdei kirándulásunkon, életemben először, zöld gyíkot láttam, Sárka fedezte
fel, azt terveztük, hogy hazavisszük, de aztán megsajnáltuk, és útjára
engedtük, a saját, megszokott környezetében.
Most a szobájában a következő
jószágok élnek:
- egy ékszerteknős, amely
olyan háromcentisen érkezett hozzánk, és most nagyobb, mint egy férfitenyér. Ha
nem kap – szerinte - időben kaját, úgy kaparja az akváriuma falát, amivel csak
az iskolai táblán megcsikorduló kréta hangja kelhet versenyre,
- két kalitkában összesen hét
pinty, a zöme nálunk kelt ki, de mindig kerül egy-egy friss tojó, vagy hím. Van
közöttük olyan, mint a képen, van fehér, egyszerű szürke tojó. A
legtermékenyebb pár most éppen nyolc tojáson ül. A madaraknak Zaza unokám ad
nevet, többnyire a Csillagok háborújából, de amióta zenebolond is lett, már
Mikel Jacksonunk is van,
- egy hullámos papagáj pár,
éppen ilyenek, mint a képen. Ezek a leghangosabbak, úgy hajnali fél öt körül
tör ki közöttük a csetepaté, engem nem zavar, de Sárka elég sokszor ballag le
kora reggel morcosan, hogy már megint idő előtt verték föl a papagájok.
Az emeleti fürdőszobában lakik,
Gepetto nyomán, egy kör alakú üvegedényben, Cleo az aranyhal helyett, Dorothy a
piros, sziámi harcos hal. Dorothy némi zöld vízinövény mellett, magányosan él,
így nem eheti meg az akváriumi társakat, de láthatóan vidáman úszkál, vagy csak
úgy lebeg.
Csúcsidőszakban négy kutyánk
volt, két felnőtt és két kölyök, de ezt az időszakot ne emlegessük!
Mostanában csak hetente
egyszer-kétszer merül fel, és nem naponta, hogy még milyen állatka élhetne
velünk, de szerencsére eddig én állok nyerésre ebben a kérdésben, és nem bővült
a létszám.
Sárka csak két lénnyel nem képes
együtt élni, az egyik a mezei poloska, a másik a darázs. A mezei poloskát
műanyag pohárral megfogja, és visszatessékeli a kertbe, viszont a darazsakat
irtanunk kell, mindenféle fújkáló szerekkel. Egyszer még a konyhai
szagelszívónkba is beköltöztek a kivezetést lezáró kerámia-rácson keresztül, és
ijesztő zúgásukat, zümmögésüket csak egy jó idő elteltével tudtuk
beazonosítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése