2015. július 12., vasárnap

Francia bátyám

Anyuval a telefonjainknak kötött koreográfiája volt. Meghatározott időpontokban hívtam Őt, naponta minimum ötször, ritka volt, hogy ő telefonáljon, pláne kora reggel.

Nekem éppen nem volt állásom (vagy jó öt éven keresztül), amikor egy szép nyári reggelen Anyu váratlanul felhívott, és titokzatosan annyit mondott, hogy ha lehet, menjek át hozzá, minél előbb, még délelőtt. Úgyis vittem volna 11 körül az ebédjüket, de mit volt mit tenni, mentem, ha Anyu szólított.

Anyu ezzel a bejelentéssel fogadott: azt hiszem, hogy megjött Apád fia.


(Eric Apu lánytestvéreivel)

Nahát a történet a következő:

Mint az Apuról szóló megemlékezésben már megírtam, Apu francia hadifogságba esett, és egy fakitermelő gazdaságba került munkára.

A fakitermelő gazdaság öreg gazdájának volt egy fiatal felesége, akivel az én Apám szerelembe esett, és az asszonyka terhes lett.

Apu viszont még a kisbaba megszületése előtt felszabadult a fogságból, hazakerült, és itthonról írt egy levelet a fiatalasszony szüleinek, hogy szeretné vállalni a felelősséget a gyerekért, és utazik, hogy feleségül vehesse a lányukat.

A válaszlevélben azt a tájékoztatást kapta, hogy mind a mama, mind pedig a gyerek meghaltak, ne jöjjön Apu, mert felesleges. Ez azonban - mint kiderült - csak felerészben volt igaz, a kismama valóban meghalt, viszont a csecsemő, egy kisfiú, csak a család számára halt meg, mint fattyúhajtás, sem az öreg férj, sem a szégyenkezve gyászoló nagyszülők nem vállalták, úgyhogy a kis Eric-et, édesanyja legjobb barátnője és annak a férje örökbefogadták és felnevelték. Eric nem járt túl rosszul, mert ez a gyermektelen házaspár gyémántkereskedéssel foglalkozott.

Eric-nek egy szép napon – úgy ötvenpár évesen – a kezébe akadt Édesapám levele, majd a még életben lévő (nevelő) Anyjával megbeszélte, hogy megkeresi a nemzőapját Magyarországon.

Megjelent Ráckevén, és Édesapámat a magyarosítás előtti nevén, a háború előtti utcanéven kezdte keresni, persze eredménytelenül. Mivel okos francia, természetesen a kocsmába ment, és ott kérdezősködött tovább. Össze is futott egy öreg postással, aki néhány feles után hazavitte magához, ő még emlékezett a Kändl Béluskára, meg a Fő utcai (ma Vörösmarty utca) házra is. A sors fintora, hogy az öreg postás unokájának az én Bence unokaöcsém jó barátja volt, és éppen ott is volt náluk, úgyhogy némi magyarázkodást követően Bence hazavitte Eric-et a Húgomékhoz. A húgához.

Na ott is folyt némi magyarázkodás, szerencsére Eric – mivel ő meg ékszerkereskedő lett – jól beszél angolul, németül, a Húgom meg angol tanár, úgyhogy nem csak kézzel-lábbal kellett  kommunikálniuk, majd úgy este 9 körül (ez sem volt a családban tipikus telefon-idő) felhívták Apuékat. Na másnap reggel kaptam Anyu segélyhívását, Györgyi Húgomék azt ígérték, hogy aznap délutánra hozzák fel Pestre a megkerült fiút.

Anyu elég nehezen kezelte a helyzetet. Bár tiszta kép volt, hogy a megismerkedésüket vagy 5-6 évvel megelőzte a gyerek fogantatása, tehát Anyunak nem volt oka a féltékenységre, meg tudott is Apu francia kalandjáról, sőt a gyerekről és annak haláláról is, de mégis, hogy él és itt van, így elevenen, na ez nehéz helyzet volt a számára.

Apa kissé frankomán maradt, én is a Marie-Claire név alapján lettem Mária Klára, gyerekkoromban minden vasárnap megvette nekem a francia úttörők képeslapját, a Vaillant-t, kiválóan emlékszem például a Placid et Muzo képregényre.

Nem is barátkozott meg Eric-kel igazán. Elviselte, de nem tudta kezelni.

Apu és Eric kerülgették egymást, a szemmel látható hasonlóság ellenére idegenek voltak egymás számára, és nekem is nehéz volt a helyzet, nem éreztem testvéremnek ezt az idegen francia férfit. Aztán a hosszas beszélgetések, sztorizgatások, az Apu és Eric közötti hasonlóságok (Eric is lövöldözött a kertjükben, Eric-nek is puli kutyája volt, mint Apunak gyerekkorában, Eric-nek is dörmögő, mély a hangja, Eric is pizsamában csoszog reggelente, és a második kávéig nem szabad szólni hozzá, Eric is szereti a nőket, Ericnek is jó a humora, ő sem őszül, ő is fiatalos) egyre közelebb hoztak bennünket egymáshoz.

Még vagy háromszor járt Budapesten (eddig), még egyszer Apu életében, egyszer sajnos a temetésén, és egyszer Padima nevű, háromgyerekes indonéz barátnőjével, egy bűbájos asszonnyal.

Eric-nek egy német lánytól, szintén nagyon fiatalon, házasságon kívül született egy lánya, , Nadja, aki szintén jogász lett, mint a budapesti csapatból hárman is.


Eric Párizsból leköltözött a tengerhez, Húgomék voltak is nála. Amikor utoljára járt itthon, éppen jacht-vezetői vizsgájára készült. Hmmm...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése