Puha kutya

Őszre már iskolás, közel hét éves, nagy unokám, Zalán a Puha kutyával alszik, már jó ideje.

Egyszer náluk voltam, és közösen játszottunk Zaza szép szobájában (mindig így hívta), amikor a plüssállatok alól előbukkant egy babzsák Mikulás, akinek nem volt sapkája, a kis kopasz fején viszont megmaradt a korábbi, felragasztott sapkájának egy kis csíkja, Zaza félredobta a sebesfejű Mikulást.

Mondtam neki, hogy ha megvan valahol a sapka, szívesen visszavarrom, kerestük is egy darabig, de nem akadtunk a nyomára. Azért Zaza számon tartotta az ígéretemet, és amikor indultunk haza, a kezembe nyomta a Sebesfejűt, hogy várja vissza, kijavítva. Otthon némi piros filcből, és fehér plüssből percek alatt elkészült az új sapka, amit – elővigyázatosságból, már inkább felvarrtam a Miku fejére, nem kísérleteztem a ragasztással.

Az új sapkás Sebesfejű lett Zaza második állandó hálótársa, egészen idén tavaszig, amikor kapott egy kerekre kitömött Dart Vader fejet, na ez lett a harmadik alvótárs.

Zaza nagy rajongója a Csillagok háborújának, már négy évesen megosztotta velem a nagy titkot, elárulta ugyanis a Csillagok háborújának igaz, felnőtt nevét! Úgy ejtette ki a Star Wars-t, mint egy született angol (nem volt hiába az angol tábor, meg a tanfolyamok!).

A közelmúltban nagy megtiszteltetés ért. Amikor Zalán nálunk tölti a hétvégét, vagy itt lábadozik, velem szokott aludni, Ő a kettős heverő egyik oldalán, én a másikon, nincs már összebújás, csak ahhoz ragaszkodik, hogy elalvás előtt meséljem el az aznapi Zaza-mesét (mindig Ő a mesehős, és az aznapi élményeinkről szól a mese), és a kezemet fogva vakargatja a körmömet.

Már mindketten félálomban voltunk, amikor Zaza felneszelt, és a fülembe súgta: Mandi! Vader most mondta, hogy ma éjjel veled akar aludni! Mit volt mit tenni, a párnám mellé tettem Vadert, (Zaza persze ellenőrizte az elhelyezést), és még sokáig vihogtam magamban Vader kívánságán, és örvendeztem Zaza kedvességén.

Reggelente (mindig fél hat táján) elindul lefelé az itteni papucsában, egyik hóna alá begyűri mindhárom hálótársát, néha egy-egy leesik, a másik kezével kapaszkodik a korlátba, és közben suttogva süvölti, hogy Mandi! Gyere! Álomittas szemeit, mosolygó pofikáját nálam nagyobb szeretettel csak Marci kutya szemléli, igaz én legalább nem ugrálok méter magasra, és nem is ugatok! Ahogy leér, azonnal a kezembe nyomja a hálótársakat, és még pizsamában nekilát Marci dögönyözésének, és egzecírozásának. Marci (fegyelmezés esetén Márton) egyébként is az Ő kutyája, csak nálunk lakik.

Most, hogy Zita is már nagylány (elmúlt három hónapos), itt volt az  ideje, hogy Ő is megkapja a maga Puha kutyáját. Zaza ötlete volt, hogy valahogyan lányosítani kell Puha II-t, és rögtön azt is kitalálta, hogy a fülein legyen masni, a nyakán, meg virágos nyakörv. Még az ötlet estéjén meg is érkezett hozzám a feladat.

Én a madarakkal fekszem és velük kelek, úgyhogy hajnal 4 órakor kellett döntenem a színösszeállításról, persze az itthon lévő készletből, mert legközelebb délelőtt lett volna lehetőségem a Röltexben vásárolni fonalat, és persze tekintettel akartam lenni Zita szobájának színeire is (drapp, barna, rózsaszín).

Végül világos púderrózsaszín szirmok, barna közép mellett döntöttem, és csak a hármas szám harmóniájához fűződő illúzióm miatt néhány spenótzöld levelet is mellé képzeltem.

Ilyen lett lányoknak való, Puha II.

Zitám! Remélem, tetszeni fog Neked!