A ükanyám gyászjelentésének
eredeti bogozgatásában azt írtam, hogy Szeltner Anti bácsinak és feleségének,
Teréz néninek két fia volt, na ez egy hatalmas tévedés, három fiúk volt. Antal,
a későbbi kovács, Imre, a legkisebb, ő volt beteg, arra persze mindig volt
ereje és tehetsége is, hogy édesapjának a gazdaságban segítsen. Volt még egy
középső fiúk, József, aki pilóta volt, és nagy port kavart az a bravúrja,
amikor a ráckevei Árpád híd alatt repült át, vadászrepülővel.
Egyetlen mentségem van csak, hogy
én Szeltner Jóska bácsival – amennyire visszaemlékezem - fiatalasszony koromban találkoztam, talán
tököli házukba látogattunk Ráckevéről hazafelé jövet. Szépszál ember volt,
édesapja magasságát örökölte, míg Anti bácsi zömök volt, mint az édesanyja. A
felesége, Anci néni, olyan természetességgel és közvetlenséggel üdvözölt
bennünket, mintha előző nap is együtt kávéztunk volna.
Minderre Szeltner Vera unokahúgom
hívta föl a figyelmemet, amit nagyon köszönök Drága Vera!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése