Átíratás

A beköltözés óta, csak görgetem magam előtt a közezüzemek átíratásának feladatát, mint egy egyre növekvő sziklatömböt. Millió zwanzig nyomtatványt letöltöttem, s minthogy nincs nyomtatóm, elküldtem Zsófinak, aki tovább küldte Petinek, aki kinyomtatta, majd egyszer csak megérkeztek.

A kitöltendő nyomtatvány számomra minden alkalommal, kivétel nélkül ijesztő, sőt nyomasztó, tuti, hogy elrontom, ezért aztán minden nagy elhatározásnál, azonnal (ki)találok valami sokkal fontosabb tennivalót magamnak, és imígyen megnyugtatva háborgó lelkiismeretemet, félreteszem délutánra, másnapra, a jövő hétre. Sajnos most már igazán fogytán van az időm, mert ebben (de kizárólag csak ebben) egységesek a közüzemi szolgáltatók, tudniillik, hogy egy hónapot adnak a papírok, kérvények beadására.

Minden egyébben enyhén szólva eklektikus a paletta, más mellékleteket, más adatokat kérnek, és ahány szolgáltató, annyiféle blanketta.

Minden egyéb fronton viszont enyhén szólva eklektikus a paletta, különböző mellékletet kérnek, eltérő adatokat, és miután mi is mindent másképp csinálunk, mint akárki más, ez persze tovább bonyolítja a helyzetet.

A szétköltözés során vettünk ugyebár két lakást, egyet nekem, egyet Sárka lányomnak. A sors kifürkészhetetlen szeszélye azonban úgy hozta, hogy végül én a Sárka lakásába, Sárka viszont az én nevemen lévő lakásba költözött, így kölcsönösen egymás tulajdonának használói vagyunk. Ebből fakadóan két lakás közüzemeivel kell bajlódni, és mindig figyelni arra, hogy melyik kié.

Most éppen rájöttem, hogy két további nyomtatványra is szükség van, ezért aztán veszek egy mély lélegzetet, jól kikacsolom a számítógépet, és sovány malac vágtában elmosogatom azt a két poharat és kávéscsészét, ami a tegnapi barátnői látogatások után került a mosogatóba, és lássuk be, hogy a kiteregetett ruhákat is azonnal és menten össze kell hajtogatni, mert rettentő fontos, hogy az ember megfelelően rangsorolja az előtte tornyosuló feladatok megoldását! :-)