Tegnap Sárka
lányom az öreg házban bóklászott Ráckevén, és hazahozta azokat, a méter-hosszú
listán sorjázott dolgokat, amiket szerettem volna kimenteni az eladás előtt.
Megérkezett a
bordó, bársony, arany, úri-hímzésű falvédő, amit Andris barátomtól kaptam,
annak emlékére, hogy szegény Nagymamám, vég-stádiumú rákbetegségében,
ébredéskor, megsimítva saját falvédőjét, mindig megnyugvást talált, és olyan
gyermeki bizalom és biztonság áradt szét az arcán, hogy az minden fáradságot
megért. Andris akkor úgy adta át ajándékát, hogy nekem is legyen mit megsimogatni,
ha oda érkezem.
Megérkezett Édesanyám
gyerekkori, kis kávédarálója. A fehérre (többször át-)festett fából készült,
réz-darálófejes, alig 15 centis ki eszközzel magam is darálgattam annak idején
akármit, bármit, pár szem, a Nagyitól elkunyerált kávét, diót, kockacukrot,
persze minden újabb őrlemény átvette az előző ízét, zamatát, a
kávés-cukros-diós-mákos őrlemény ízét most is a számban érzem!
Megérkezett Anyu
gyerekkori Singer varrógépe. A vasorrú bába és Jancsi és Juliska meg a
mézeskalács-ház képe arany, bronz, rézszínnel van ráégetve a fekete vázra.
A
gyerek-dolgozó-vendég-szoba ablakpárkányára sorakoztattam fel ezeket a
tárgyakat, persze hosszas tisztítgatás, ecetes vizes áztatás, dörzsölgetés
után. Melléjük került az a jóval későbbi, piros gyerekvarrógép, amit lányaim egy
karácsony előtti (ez régen szokásunk volt), bécsi kirándulásukon, egy
bolhapiacon vettek nekem. Máig meghat az, hogy megkuporgatott filléreiken nem
maguknak vettek valami szívük szerint való dolgot, hanem rám gondoltak.
Megjött az az
1800-as évekből származó olajozó, amire égető szükségem van. A FB-nek van jó
pár előnye is, a hátborzongató politikai hírek és állásfoglalások mellett,
például innen tudom, hogy a modern kor műanyag-ablakainak van téli és nyári
üzemmódja, és olajozgatni is kell a szerkezetet (bár hogy hol és miképp, azt még
nem tudom), de köztudott, hogy olajozni, olajozó nélkül, nem lehet! Az olajozó
feketén érkezett, de egy éjszakás ecetes áztatást követően fény derült arra,
hogy eredetileg rézből készült, és most teljes ragyogásban trónol a konyhai
ablak-párkányon.
Peti vőm
segítségét fogom kérni abban, hogy a kis ovális bütyköket hogyan kell majd
nyáriról téli pozícióba forgatni, és hol kell majd elpöttyenteni a kis
olaj-adagokat, amelyekkel évszázadosra nyújthatom az ablakok hatékony
működését.
Megjöttek a réz
gyertyatartók is. Persze ezek is gyertya-piszkosan, némi ódon szidol-maradékkal
tarkítottan, tompa fénnyel, de ezeken is nagyot segített az ecetes vizes
áztatás.
Megérkeztek az
apai Nagyapám által (állítólag Bartókkal közös útjain) gyűjtött, két csikóbőrös
kulacs is. Az egyik, a kerekebbik, matyó mintás, színes festésű, a másik
festetlen, barnára érett fáján a bemetszésből tudható, hogy Kis Imre tulajdona
volt egykoron. Nagyapa népzenét is gyűjtött, kottás-füzeteiből mindenkinek
adott egyet-egyet, a későbbiekben már nem a gyűjtött, hanem a neki éppen
megtetszett népdalokat, nótákat jegyezgette le.
Hazajött az a
fából készült, festett előlapos ingaóra is (ez még tisztítás alatt áll), amely
a maga matyó mintájával szépen harmonizál majd a csikóbőrössel,.
Hazahozta Sárka
azt a házikó alakú, elemes órát is, amit Sándor-Anna barátainktól kaptunk egy
ráckevei látogatásuk alkalmával (emlékszem, fűszeres, forralt borral és frissen
sült sütőtökkel vártam őket a tornácon). Sajnos több, mint 30 év után, már ők
sincsenek együtt, Annával néha beszélgetünk, de Sándor nagyon hiányzik, őt
elsodorta az élet, pedig mennyi felejthetetlen élmény köt össze bennünket a
közös opera-látogatások kapcsán!
Megkértem Sárkát,
hogy hozza el nekem azt a hosszúkás faliképet, amelyet valamelyik felmenőm,
Milet, Marokszedői-ből alkotott. A hajdan, levelezőlapon érkezett festmény-fényképet
valaki akkurátusan kiegészítette és szép, széles rónára bővítette az eredeti
festményt, majd fáradságot nem sajnálva, aranyozott, barokkos (vagy inkább,
kagylómintás, rokokós) keretbe foglalva díszítette vele valamelyik falat Ráckevén.
Most itt tartok, a
fél éjszakás tisztítgatás, csiszmatolás után sok minden ragyog, nekem viszont
nincs egy tiszta körmöm sem, és túl sok bőr sincs a kezemen, de roppant boldog
vagyok szeretett, és ismét hozzám-talált tárgyaim, meghitt közelségében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése