Tegnap, úgy kora
délután észleltem, hogy a távfűtés leállt. Szokásosan a „téli rezidencián”, a
konyhában cigiztem, ahol a másik bárszéken szoktam a lábam pihentetni, és
egyben melengetni, a távfűtő csövekhez érve, de ez a nyitott ablak mellet,
ezúttal sokkal inkább hűtésnek hatott.
A biztonság
kedvéért csavargattam egy kicsinyég a szabályozó szelepeket, hátha tévedésből
elzártam, meg ellenőrizgettem a helyzetet a többi szobában, mikor megszólalt a
telefon, és új szomszédasszonyom érdeklődött, hogy csak őt veri a sors, vagy
nálam sincs meleg.
Megegyeztünk, hogy
nyomozni kezdünk. A szomszédasszony a Főtáv-ot választotta, én pedig felhívtam
Gondnok Ildikót, és mindkét forrásból kiderült, hogy a hatodik emeleti folyosón
kilyukadt egy radiátor, már el is árasztotta az alatt lévő két emeletet, most
engedik le mind a tíz emelet teljes fűtővizét, és majd holnap (azaz most már
ma, talán délig) megreparálják, amit kell.
Túl vagyunk a
fűtés nélküli éjszakán, és ez nem is volt annyira drámai, elvégre egy kicsit
jobban betakaródzni nem túl nagy kihívás, ám a reggel már valamivel
kényelmetlenebbre sikeredett.
Nagy átok ez a
bagózás, amit sajnos csukott ablak és nyitott ajtó mellett roppant kockázatos
és kellemetlen folytatni. Kockázatos, mert százszor gyakrabban kell festetni,
takarítani, kárpitot tisztítani, mint e nélkül. Kényelmetlen, mert az amúgy is
meglévő (állandó és alap-) bűntudatomat tovább növeli, mert Zsófi lányom minden
tőlem érkező dolgot napokig szellőztetett vagy azonnal kimosott, amikor még a
bent-dohányzós, előző házban laktunk, és most akkora örömet jelent neki, hogy
megszabadult ettől a tehertől. Van éppen elég mosnivalója e nélkül is!
A miniatűr,
lakótelepi konyhámat a nyitott ablak és a csukott ajtó, egyetlen szál cigaretta
elszívásához szükséges, legfeljebb öt perc alatt is akkurátus jégveremmé, vagy
Sarkkörön túli, jéghotellé alakítja már akkor is, amikor jókora távolságra
vagyunk még a mínuszoktól.
Végül kerek 24
órába került a fűtés helyreállítása.
Tekintve a
folyosói radiátorok állapotát (végigjártam mind a 10 emeletet, szeretem tudni,
hogy hol élek), ez azt jelenti, hogy az elkövetkezőkben mintegy 19 további
alkalom vár rám, ránk, amidőn egy-egy újabb, elhasznált és pocsék állapotban
lévő radiátor megadja magát, bár állítólag van egy-kettő, amit a lakók, saját
erejükből már cseréltek, de ezek előlem elrejtőztek, alighanem a lezárt
folyosó-szakaszokon bujkálnak.
Arra is kíváncsi
leszek, hogy ezt a havi szinten mérve, 1/30-nyi fűtéskiesést, ami 10 emelet,
szintenként 10 lakására nézve mégiscsak képvisel valamennyi összeget,
érvényesíti-e akárki-bárki a szolgáltatóval szemben.
Biztos, hogy nem
leszek népszerű, de ezt az érvényesítést is, meg a radiátorok saját erős cseréjét
is (ez szintenként és folyosókként, egyszeri, lakásonként 5-6.000,- Ft összeget
jelent) kezdeményezni fogom. Vagy nem. Akkor jön a B tervem, hogy majd a fűtési
szezon végén, egy békés tavaszi napon, lesmirglizem és lefújom, az itthon
lapuló flakonos festékkel az ajtóm mellett lévő, roppant ronda, radiátort. Majd
meglátom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése