Most
nézem, hogy nem először, és alighanem nem is utoljára, Joanne Harris könyvet
ajánlok a figyelmetekbe, ezúttal az „Urak és játékosok” címűt.
Még
nem értem a végére, és bevallom, olvasás közben többször nyomasztott, mint
ahányszor élvezetet okozott, de soha, még csak egy másodperc erejéig sem volt
unalmas!
Többször
pattantam fel, hogy valami rendkívül „sürgős” dolgot elrendezzek, mint locsolás
ellenőrzése, van-e elég vize minden növényemnek, vagy ilyesmi, de visszahívott,
magához vonzott a történet legalább annyira, amennyire felugrásra késztetett!
Akaratom
ellenére lebilincselt, holott a két fő csapáson bonyolódó történet egyik
ösvénye kísértetiesen idézte fel a gyermekkorom iskolai játszmáit, a periférián
létező „más” gyerekek élményeit, benyomásait, törekvéseit, ha tetszik
bosszúvágyát, de akkor sem tudtam letenni!
Morbid,
abszurd, megsemmisítő, fondorlatos és fordulatos, mit mondjak még? Lebilincselő!
Megrázó! Félelmetes!
Elhúzom
a most végsőnek látszó fordulat után a befejezést, a könyv kiolvasását!
Aztanemjóját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése