Vajon, nálatok is meglapulnak-e

Vajon nálatok is meglapulnak-e a hűtőszekrények apró rekeszeiben, polcain, régi betegségekből megmaradt orr- és fülcseppek? Lejárt szavatosságú lázcsillapítók? Régen megszürkült, hajdani húsvétokról megmaradt, csípős tormakrémek? Félig beszáradt ketchupok? Már csak levet eresztő mustáros tubusok? Hártyás felületű, egy-két szemes olajbogyós üvegecskék?

Ha nem, akkor jóval rendesebbek vagytok nálam!

Én – bevallom – ezeket, kampányszerűen nézem át és szelektálom, mint éppen ma hajnalban is, amidőn megváltam egy szemkenőcstől, egy orrcsepptől, egy fülcsepptől és egy tormakrémtől! Már ki tudná felidézni, hogy ezek a „javak” mikor, milyen okból kerültek a házhoz, akkor miért, és mennyire voltak fontosak, ma már csak helyet foglaló, felesleges, sőt ártalmas ballaszt mindegyik, ami hajdan annyira szükségesnek tűnt.

Szemétre velük!

Néha időszerű, sőt szükséges a szelektálás, a szétválogatás, bizonyos dolgok kidobálása, bizonyos dolgok tovább őrizgetése!

Január kiváló időszak nemcsak a hűtő-rejtekek, hanem a lélek nagytakarításának is, már ha van hozzá kellő bátorságunk, mert a lelkünkben való rendrakás nem csupán kimosható, vagy kidobásra ítélt tégelyekből, flakonokból, üvegcsékből áll, hanem többnyire olyan, régen hurcolt üledéket, lepedéket, fájdalmat és borzalmat is felkavaró érzésekből, élményekből, amiket talán jobb, nem bolygatni, vagy lehet, hogy éppen szükségessé vált végképp eltakarítani.

Kinek, hogyan!