Kenyérsütés

A csodakenyeres élményem nem hagyott nyugodni, úgyhogy elhatároztam, magam sütök kenyeret.

Meg kell említenem, hogy gyakorlott dagasztó, kelt tészta sütő vagyok, nincs húsvét a kerek kalácsom nélkül, családi rendezvény házi zsömle nélkül, gyakran sütök kuglófot, kakaós fonott kalácsot. Megtanultam a barchesz-fonást, és kis mákos barcheszeim igazán nagyszerűek. De valahogy úgy alakult, hogy kenyeret nem sütöttem, legfeljebb csak cipócskákat.

Kikerestem a netről egy krumplis-kenyér receptet, és nekiláttam.

Először is egy fél nap rámegy egy kilónyi lisztből készülő kenyér elkészítésére. HJ). Két részletben, összesen 2 óra a kelesztés, közel másfél óra a sütés. Egy negyedórácskát a miegymás is kitesz, a kilisztezem, kibélelem, krumplit hámozok és főzök, hűtök, összetörök, de ez az egyebek mellett, azzal párhuzamosan telik el.

árom óráig érlelődik a lisztből, langyos vízből és élesztőből összeállított gyors kovász. Fél óra a dagasztás, a fele géppel, a másik fele kézzel (mert csak azt hiszem igazán jó munkának, amit az izmaimban is megérzek

A végeredmény:

Az értékelés: a kenyér szép magas lett. Nem sikerült azonban a bevágás, nem lett pirosas a kérge, bár jó ropogós, a kenyér kellemes kongó hangot ad, ha megkopogtatom.

Felvágva azt tapasztaltam, hogy szép egyenletesen oszlanak el a kenyérben a légbuborékok, bár tagadhatatlanul maradt egy-két olyan rész (bár nem sok, és nem túl nagy), ahol túl sűrű maradt a tészta, nincsenek benne légbuborékok, ez arra utal, hogy kelhetett volna még legalább negyed, de inkább fél órát.

Akkor viszont olyan hatalmas lett volna, ami már nem fér el a sütőedényemben. Az íze – hála a jó receptnek – remek lett, de összességében egy elég nehéz kenyér lett belőle, mondhatnánk úgy is, hogy igencsak kiadós! Legközelebb a fele mennyiséggel fogok megpróbálkozni!