Június 24-én, Szent Iván napján, Zsófim születésnapján kezdtem, először a családom történetének lejegyzését, és közzétételét, az akkor még szinte csak családtagokból, és közeli ismerősökből álló, 50 alatti létszámú FB oldalamon.
Elsősorban a következő generáció inspirált, akik már édesapámat, nénikéimet is kérték a családban terjengő történetek leírására, Apu bele is kezdett, de két oldal után feladta, Ili néni erősen ígérgette, de - tudtommal - bele se fogott. Aztán nekem kedvem támadt arra, hogy elmeséljem a dolgokat, Zazám (és majdan Zitám is) hadd ismerhesse meg, mert ahhoz még kicsik, hogy meséljek róla.
Aztán egyre több ötlet, gondolat késztetett újra és újra az írásra (bár világ életemben írogattam, versikéket, anagrammákat, kisebb novellákat). Az első művem, "Katóka története" úgy 7 éves koromban született, és az írásbeli önkifejezés - kisebb-nagyobb kihagyásokkal - végigkísérte az életemet, de legfeljebb születésnapi versek, köszöntők formájában vált publikussá.
A mostani nekibuzdulás, úgy két és fél hónap alatt, mára a következő eredménnyel járt: 10 ezernél több rákattintás a Google-n keresztül, olyan 2 ezernyi olvasó a blogon. Ez a 12 ezer körüli megtekintés már-már megijeszt, a végtelen öröm és büszkeség mellett. Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm ezt az élményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése