Köhögős gyerekek

Családunkban generációkon keresztül vissza-visszatér a légzőszervi allergia.

Nagyiról készült úgy négy éves korában egy fénykép, mert tartósan, olyan nagyon beteg volt, hogy már a halálától tartottak. Akkoriban – 1906-ot írtak – a polgári családokban ilyenkor szokás volt fényképet készíttetni, hogy visszaemlékezzenek az eltávozottakra. Nagyi csak annyit tudott felidézni a betegségéről, hogy megállíthatatlanul köhögött. Az ő esetében, a „talán túléli” volt a megoldás.

Édesanyám gyerekkorában fel kellett a Nagyszüleimnek adniuk, a szép, és aztán folytonosan visszasírt, Lenke utcai lakást, és átköltözni először az Árpád fejedelem útjára, majd ugyanannak a háztömbnek, a Lajos utcai frontjára, mert Anyu gyerekkori allergiája, és többéves, folytonos köhögése végül ebben a harmadik lakásban szűnt meg. Nála az volt a megoldás, hogy addig költöztek, amíg el nem múlt a köhögés J.

Aztán szinte ugyanabban az életkorban, úgy 3-4 évesen én következtem az el nem múló, állandó, száraz köhécseléssel. Apu vitt el egy specialistához, aki teljes fehérje-tilalmat rendelt el az én esetemben. Azonnal meg is ünnepeltük Apuval az eredményt, beültünk a Gerbeaud-ba (akkoriban talán inkább Vörösmarty Cukrászdába), és én egy egész sarokházat megettem. Otthon aztán Apu kapott hideget meg meleget, és hogy szegény Nagyi hogyan oldotta meg a tej-, tojás-, sajt-, húsmentes diétámat, vagy bő fél éven keresztül, végképp elképzelni sem tudom, de az allergiás köhögésem elmúlt (és átadta a helyét a szamárköhögés fertőzésnek, de ez egy másik történet). Nálam a diéta lett a megoldás.

A gyerekeink generációjában Sárka húzta a „légzőszervi allergiában nyertes” cédulát, ő 13 hónapos korától 13 éves koráig volt kruppos. Ő már gyógyszereket kapott, és nagy büszkeségem volt, hogy egyetlen egyszer került csak kórházba, amikor a betegség kiderült, és soha többé. Sárka már gyógyszereket kapott, és rettentően vártuk, hogy a „majd kinövi” tipikus időpontjai (3 éves kor, 6 éves kor, pubertás, soha) melyikénél lesz vége az allergiájának, hát a harmadik stációt választotta. Nála az allergia gyógyszer, és az életkor lett a megoldás.

Unokáim közül Zalánnál merült föl a krupp veszélye, szintén úgy négy évesen, egy erősebb őszi hurutnál ő is elkezdett a csizma talpából köhögni, ahogy otthon jellemeztük, azt a kutyaugatás-szerű, szaggatott, mély, száraz köhögést. Zsófikám - az orvosi vizsgálatok mellett - mindent elolvasott, mindent beszerzett, a hideg párologtatótól (amitől mindenki más , fulladozott, vagy lehet hogy csak én?) a speciális inhalátorig. Szerencsére Zaza végül mégsem lett kruppos, egy, vagy két alkalomtól eltekintve soha többet nem tért vissza a kruppos (hangú) köhögése. Nála sok megoldás volt, de szerencsére nem volt rá szükség.

Majdnem teljesen esélytelen, hogy a dédunokáim 3-4 éves korát megérjem, mert addig még úgy cirka 30 évet kell várni, és ennyit azért reálisan nem igazán tervezhetek (bár volt anyósom már betöltötte a 93. évét), de fel a fejjel kedves utódaim, ha 5 generáció túlélte, kinőtte, leküzdötte ezt a kórságot, azt hiszem, minden reményem jogos, hogy nektek is sikerülni fog!