Zalános hétvége

Zalán választhat, hogy hol szeretné eltölteni a hétvégét. Otthon, a szép szobájában, a játékaival, Nagyinál a Vörösön, vagy nálunk. Zalán felnőttektől is szokatlan, bámulatos arányérzékkel osztja meg az idejét szerettei között, de olykor-olykor – mint mindenkinél – nála is kialakulnak tartósabb preferenciák.

Most Ráckeve az abszolút kedvenc. Azt hinné az ember, hogy a Duna-parti időtöltés, a pancsolás a vízközeli nyaralók fő vonzereje, de nem Zalán és Ráckeve esetében nem így van,  azt hiszem, hogy az öreg ház kincsei vonzzák igazán.

Nem is szólva arról a hallatlan lehetőségről, amire sehol máshol nem kerülhet sor, tudniillik Ráckevén Marci kutya Zalán lábánál alszik. Igen-igen, megakadályozhatatlanul ugrik fel az ágyra, és amint Zaza lefekszik, Marci odakucorodik (amennyiben egy az unokámmal azonos súlyú, 30 kilós nagykutya egyáltalán kucorodni tud J) a lábához, és egész éjjel, szinte moccanás nélkül őrzi legkisebb gazdáját.

Reggel meg a kutya ébreszti Zalánt. Zalán egyébként is koránkelő, normál körülmények között fél hatkor szokott elhangzani a szokásos reggel felszólítása, hogy „Mandi! Gyere!”, de amióta iskolás, és egy kicsit fáradtabb, már fél hétig is elalszik! Ha azonban Marci kutya elérkezettnek látja az időt a felkeléshez, egyszerűen elkezdi nyalogatni Zaza kezét.

Éppen a tornácom ültem, és első cigarettáim egyikét füstöltem el, első kávémmal, nagy élvezettel, amikor látom, hogy Zaza ott áll a konyhában, mellette Marci kutya, és mindketten nagyon vidámak. Zazámnak reggel kinyílik a mesélőkéje, és alvásig be se zárul. Most is: „képzeld Mandi – kezdi – Marci hétszer puszilta meg a kezem! Először négyszer, aztán tartott egy kis szünetet, aztán egyszer, kicsit később pedig még egyszer.” Zalán is tart egy kis szünetet, látható, amint kattognak a kerekek a fejében, és azonnal korrigál, „utoljára kétszer puszilta meg a kezem”: Menten elérzékenyülök, az én drága okos unokám, immár három, egyjegyű számot képes összeadni, és észleli, ha hibás az eredmény, fejben utánaszámol, már régóta nem használja az ujjait, azonnal javít. Oda vagyok!

Aztán folytatja a mesét, részletesen beszámol arról, hogyan lopakodott el a még alvó Sárka mellett, nehogy felébressze, elmeséli, hogy a lopakodás közben egészen elgyengült a lába, és majdnem elvesztette az egyensúlyát. Egyébként fázik, menjünk vegyünk fel valami meleg ruhát. Megyünk is, lábujjhegyen osonunk, és lopakodunk, végig a 22 méteres ház másik végéig. Közösen kiválasztjuk a tréning gatyát, a pólót, a kardigánt, ami fiús, ezért szereti, viszont nagyon selymes!

Mára – esős időre - a hetekben megkezdett, Star Wars maraton befejezése a program, már csak a hatodik rész van hátra, ezért Zaza kitörő örömmel üdvözli az általam választott, Yoda mesteres zoknit, és már meséli is, hogy a hatodik részben hal meg Yoda mester, de nem harcban, vagy gonoszság miatt, hanem mert már nagyon öreg, és angyalka lesz belőle. Yoda mester örülne, hogy az emlékére, Yodás a zoknim! – állapítja meg.

Mandi! Szerinted most mivel fogok játszani? – kérdezi. Honnan tudnám drága Zazám, felelem, mire Zaza: ha lassan odanézek, amivel játszani szeretnék, akkor rájössz? Megpróbálom Aranyom, felelem, és tényleg rá is jövök, hogy a babaházzal (a Jedi bázissal) és a Star Wars legókkal fog játszani.

Még gyorsan megbeszéljük, hogy reggelire tunkolós tojáskát (ez a tükörtojás), vagy parízeres pirítóst kér-e a teácskája mellé, majd kegyesen elbocsát, „jól elleszek itt Mandikám” mondja, csak azt kéri, hogy csukjam rá az ajtót, nehogy Marci (amint már néhányszor megtette) elvigyen valamit az apró játékok közül, egy jóízű rágcsálásra.

Aztán felébred Sárka is, neki is el kell mesélni mindazt, ami eddig történt, majd jöhet a reggeli, ami közben minden egyes alkalommal elbeszélgetünk a tökéletes falatról. Zaza kiskorában szétválogatta az ételeit, megette a paradicsomot, aztán a sajtot, majd a felvágottat, legvégül a vajas kenyérkét. Akkor kezdtem építgetni neki a tökéletes falatokat. Erre annyira rákapott, hogy azóta minden alkalommal kéri, hogy építsem a tökéletes falatokat, bárhol vagyunk is, vendégségben, vendéglőben, náluk, vagy nálunk, az evés kezdetekor elhangzik a felkérés: Mandi! Gyere! Tudod, a tökéletes falat! Ha véletlenül valami leesik, lemarad, azonnal figyelmeztet.

Reggeli után végre süt egy kicsit a nap, kezdődhet a kerti portyázás! Most nincs beöltözés, csak a szekercét, és az ágvillát visszük magunkkal, mert a váratlan harcra fel kell készülni! Viszont végül egyedül Marci harcolna, ha be nem kergetnénk szegényt, egy kiscica óvatlanul átjött a szomszédból, hiszen hét közben ezt bármikor megteheti, most viszont Marci kutya megkergette.

Újra elborul, egy pár csöppnyi eső is leesik, mehetünk vissza a házba. Zaza közben folyamatosan mondja a maga meséit. A mesélős hangján. Ez egy kicsit mélyebb hangon szólal meg, lassabb a ritmusa, innen tudjuk, hogy a nagy mesemondóval van dolgunk, és nagyon figyelünk, mert hetekkel később is számon kéri, hogy hiszen ekkor és ekkor, itt és itt már mesélte ezt és ezt.

És mesél, és mesél, az első iskolás hetéről, az új barátairól, meg a régiekről, akikkel egy óvodába járt, Jankáról, akivel kölcsönösen tetszenek egymásnak, de Janka néha megkergeti Zalánt, és ez nem tetszik a fiatalembernek.

Mondom neki, hogy Zazám, néha a fiúk is sután mutatják meg egy lánynak, hogy tetszik nekik, ilyenkor szokták meghúzni a haját, vagy rángatni a szoknyáját. Zazám kis férfi, és menten ki is jelenti, hogy na ilyet ő még sohasem látott, de bezzeg a lányok!

Aztán mesél ebéd közben, fixálja, hogy most nincs késő esti program, ezért délután nem kell pihenőt tartani, végigmeséli a délutánt, a vacsorát, a fürdést, ekkor már kicsit fáradt, mert sértődékennyé válik, amikor sürgetem, hogy szálljon ki a kádból, még sírva is fakad, hogy még ezt meg ezt el akart volna mesélni!

Sárka vitte ágyba, rám megneheztelt a sürgetés miatt, és még hallottam, hogy mesél, mesél.

Sárka azt mondta, hogy egyszer csak Zalán kijelentette a mese közben, hogy most megpróbálok aludni, az oldalára fordult, megölelte Puha kutyát, és már aludt is.

Azon gondolkodtam, hogy az édesanyjának, akinek ott az immár öt hónapos Zita, a lakás, az etetés, a mosás, hozza-viszi a fiát az iskolába, némelykor irodai munkát is végez, hogy van minden áldott nap ideje és türelme Zalán meséihez?

Ugyanakkor nincs semmi, de semmi a világon, ami ehhez foghatóan képes visszaadni, újrateremteni az ember életkedvét, akár a legsötétebb pillanatban is.