Az üvegház

Egész felnőtt életemben vágyódtam egy saját üvegházra. Számtalanszor előfordult, hogy az elalvás előtti, álmodozó percekben azt színezgettem magamban, hogy hol, Ráckevén, vagy éppen az aktuális, budapesti otthonukban, hova, és milyen áldozatok áron (fél kert elvesztése) lehetne egy üvegházat építtetni, ahol télen is virágok veszik körül a karosszékemet, amiben pléddel a térdemen olvasgatok és kávézgatok, a hangulat-lámpa fényében.

Még az utolsó, sokszor megemlített, nagy cserénél is szempont volt az üvegház lehetősége, de bármennyire szerencsésen sikerült is eladnunk a sorházi háromszintest, a maga pici kertjével, pénzügyi okokból, az árából vásárolt két lakás egyikébe sem fért bele egy ilyen igény teljesülése.

Persze ezeket az álmokat amúgy is, sorra-rendre elmosta az élet, más, sürgetőbb, időnként fájóbb feladatok megoldása, válságok elhárítása, kompromisszumok megkötése mindig fontosabb volt, mint egy dédelgetett, ám mégis csak luxeriőz, mondhatni felesleges álom megvalósítása.

Soha nem gondoltam volna, hogy járulékos ajándékként, éppen most, váratlanul, egy 8. emeleti panel-lakás beépített erkélyének formájában valósul meg ez a több évtizedes ábránd!

Ez a keskeny, hosszúkás tér azzal, hogy a két hosszabb, párhuzamos oldala, a csípőmagasságú parapetektől eltekintve, üveg, ugyan más világokba, más enteriőrökre nyílik, a budai hegyekre, vagy a nappalimra, de mégis, mintha átjárhatnék a falon, azt a képzetet kelti, hogy a világ ölén üldögélek és körülöttem maga a végtelen!

Alig több mint egy éve élek ebben a lakásban, ahol minden kicsi, de egy személyre éppen megfelelő, és csöppet sincs gondom a mostanában egyébként is enyhülő, de korábban rémisztő klausztrofóbiámmal, mert ez a lakás, a millió ablaka miatt annyira napos, világos, annyira nyitott az égre, a térre, hogy még az alig 6 négyzetméteres, legkisebb helyiségben is kapok levegőt és csöppet sem szorongok.

Idáig a beépített erkély kedvenc dohányzónk volt, elfér benne a négy, imádott, ónémet karosszékem, egy apró asztal, két keskeny polcos szekrényféle, néhány növény. Télen, persze nem igazán használható, mert minden szigetelés dacára hűvös az üldögéléshez, de nagyszerű szellőző és temperáló tér a többi szoba számára.

Az évek során valahogy nálam gyűltek össze a barátok és a család orchideái, itt van a „klinika”, ahová a szobanövények gyógyulni jönnek, eredménnyel, vagy a nélkül. Többnyire eredménnyel.

Most éppen hat orchidea álldogál az ablakpárkányon, vagy a virágpolcon, amelyekből négy hoz most egy vagy két, új virághajtást. Két kis bice-bóca éppen a túlélésen dolgozik nagy erőkkel és némi tápoldatos támogatással, de már megindult a fonnyadó levelek közepén az új, ép és szép levelek növekedése.

A sorakozó orchideák:

A ciklámenek:

és az egyéb szobanövények, a kedvenc karosszékekkel:

Csöpi nagynénémtől Sárkához került, nyaraltatásra két ősöreg ciklámen-tő is, amelyek nem úgy néznek ki, mint a bolti, hajtatott, zömök példányok, ezeknek hosszú levélnyélen lógnak a leveleik, és a gumó közepében most indulnak növekedésnek a virágbimbók. Sárka a saját lakása környékén nem tudott a ciklámen számára kellemesen hűvös és napos helyet találni, ezért ezek is az én erkélyemen kötöttek ki.

Most először látom reális esélyét annak, hogy a tél kellős közepén, mondjuk karácsony tájékán, nem azért lesz tele az erkélyem virágzó növényekkel, mert költséget és fáradtságot nem kímélve megvásárlom azokat, az amarillisztől a karácsonyi kaktuszig, hanem az enyémek, az évek óta gyűjtöttek, a gyógyulásra hozzám küldött, ám végül itt ragadt ápoltjaim borulnak majd virágba.

Azt meg kell említenem, hogy a mi családunkban, az ismételhetetlen, igazi orchidea-suttogó, az én Zsófi lányom, akinek a lépcsőfordulójában, konyha-ablakában, még a fürdőszobájában is burjánzanak az orchideák, nála is megindultak a virághajtások, szinte megszámlálhatatlanul.

Imádni fogjuk!

Persze azért idén sem hagyom ki, hogy a beosztani való pénzünkből, aminek ezer - talán fontosabb - helye is lenne, vásároljak mikulásvirágot, mert anélkül elképzelhetetlen a december, vagy amarilliszt, meg esetleg újév felé jácintot, vagy nárciszt, esetleg tulipánt, mert akkor már annyira várjuk a tavaszt, majd februárban primulákat, azonos, tavaszvárási okokból, a primulás terítőink mellé.

Az én kis csupa ablak üvegházamban már majdnem 8 centis a magról hajtatott mandarin, ennél is nagyobb a papagájvirág, a Strelitzia Reginae, amit szintén magról keltettem, és talán évekbe telik, amíg végre virágot hoz, de kivárom!  A leírások szerint a boltban kapható, fiatal növények 5 év múlva kezdenek el virágzani, az enyém, még a „fiatal növény” méretet sem éri el, inkább csak palántának nevezhetnénk, pedig már egy éves az istenadta, a méregdrága magokat, hármat, amiből mindössze egy hajtott ki, éppen tavaly karácsonyra kaptam. Ezek szerint, úgy a 70. születésnapom környékére várhatom az első virágokat. :-D

Ilyen lesz idővel, ha megéljük:

Most pedig ilyen:

Talán egy két virágot az Anyu hajdani karácsonyi kaktusz erdejéből megmaradt néhány ágacska is hoz majd, úgyhogy tele vagyok reménnyel és várakozással!