Csak egy új zuhanyfej

 A  tegnapi nap, a veszteségek napja volt.

Szűkén vagyunk a jó porszívóknak. Sárié is köhécsel, és alig teljesít, már tervezzük, hogy a következő, karácsony-mikulás-mentes, anyagilag viszonylag elfogadható hónapban, veszünk egy újat, egy jót, de tegnap, az enyém is rendetlenkedett! Nem tudtam beindítani. Aztán tekergettem a kapcsológombot, az elektromos vezetéket ki-behúzogattam, és végre működött, alighanem az a bizonyos „kontakt-hiba” ütötte fel a fejét! Majd vigyázok, amíg lehet, mert előbb-utóbb, úgyis megadja magát.

Aztán a zuhanyfej adta be a kulcsot! Rendszerint a heti takarítás napjára tempírozom a nagyi-beauty programot, a hajmosást, berakást, a körmök ápolását, hacsak nem valami nagyobb főzés utáni időpontra, most a takarítás után fogtam volna bele, ha a zuhanyfej meg nem adta volna magát! De megadta magát, és a frissen takarított, fertőtlenített, felmosott és minden módon kisuvickolt lakásban, szökőkút-szerűen és bőségesen ömlött és spriccelt a víz. Ami elázhatott, az el is ázott!

Mindezt délután, amikor a tanításból hazatértében benézett hozzám, el is meséltem Sárkának akinek éppen elfogyott az összes tartalék izzója, meg fogytán volt a kutya-rágcsa, a pinty-eleség és a teknős-kaja is, és egyébként is tervezett egy Tesco-s vásárlást, eszébe nem jutott, hogy vesz nekem – egy füst alatt – egy új zuhanyfejet is!

És lőn!

Az új zuhanyfej, a maga 8, eltérő állásával, hol itt sűrű, hol ott ritka (kinek kell ennyi?), az ecet és Domestos nélküli tisztaságával, a csöpögés-mentességével, maga a tökély! Egymillió köszönet!

Néha olyan kevés is, olyan sok!