Varjak hónapja

Soha nem unalmas, naponként változó hajnali látványosság a madarak ébredésének megfigyelése. Érdekes ez, nem csupán a megrögzött madárimádók számára, akik madárlesen kuporognak, hanem az ilyen korán ébredő, hajnalonként békésen kávézgató, olvasgató, hétköznapi lények számára is, mint amilyen én vagyok.

November, a varjak hónapja!

Hajnalonta először csak egy-két varjút lehet megfigyelni, amint magányosan átröpül az égen, kitartó, egyenletes szárnycsapásokkal, mint egy felderítő.

Ezzel, szinte egy időben, viszont ellentétes irányban a szarkák is vándorlásba kezdenek. Annyira eltér a két madár röpte! A hosszú farkú, kisebb szarkák szakaszosan röppennek, egy-egy erőteljes szárnycsapást követően, szorosan a testükhöz zárt szárnyakkal suhannak, majd mintha ez lehetséges lenne, szinte elrugaszkodnak, és egy-két szárnycsapás után, újfent zárt szárnyakkal siklanak ismeretlen céljuk felé. 

Elegáns a röptük, szakaszos, ritmikus, szépséges, és eléggé vicces felidézni, hogy mennyire suták és tétovák ugyanezek a madarak, amikor a cinkéknek, mátyásmadaraknak, vörösbegyeknek kikészített felezett, héjas diót szeretnék megkaparintani. Bizonytalanul ereszkednek le egy-egy a tálaktól távoleső, kiemelkedő támaszra, mint például a kerti székek háttámlájára, mert az asztal síkján nem tudnak landolni, a tálak peremére meg azért nem szállnak le, mert ezzel ráborítják a tálat magát a felezett diókra, amint azt néhány, pórul járt társuk esetében megfigyelhették. 

Ezért aztán sutáznak, bénáznak, próbálkoznak, mert nagy vonzerő őszidőn és télen a finom, édes, fehérjedús dióbél! Ehhez képest, viszont elegánsan, szépen szállnak, pont szemben a varjak hajnalonkénti repülésével.

Mint mondtam, először, csak egy-két varjú röppen t az ablakom előtt az égbolton, kitartó, egyenletes, egyenes vonalban, az Óbudai-sziget felől, itt lehet az éjszakai szállásuk, a hegyek irányában.

Aztán megindul, egyre népesebb rajokban, a varjak inváziója! Ha ez is, ugyanazon, a már felderített egyenes mentén történne, fele annyira lenne érdekes a hajnali átröpülés, de nem így történik! Ha elkap a madárraj, egy-egy felfelé örvénylő, meleg légáramlatot, légoszlopot, megkezdődik a madarak keringője, hosszú perceken keresztül, felfelé törő spirál alakban, kerengenek, köröznek, amíg, mintha egyikük kiadná az új jelszót, hogy „nyergelj, fordulj”, mint „A kőszívű ember fiai-„ban, és a teljes csapat, ismét a felderítők által kiválasztott irány szerint folytatja a röpülést a nappali hadiszállás felé.

Az útvonal korántsem azonos, hol innen, hol onnan indulnak, de a cél változatlannak tűnik.

Már napok óta a telefonomat szorongatva, leoltott lámpák mellett szemlélem a varjak ismétlődő honfoglalását, hogy elfogadható minőségű fotóval is illusztrálhassam ezt az élményemet, de – természetesen – immár egy hete,  csak a hajnali szürkületben éppen fényképezhetetlen távolságban keringőznek és röpülnek, de ami késik, az nem múlik!