Régi módszerek

Háziasszonykodásom hosszas időszakán keresztül hű társam volt a mélyhűtőláda. A hajdani garázsunk jobb oldali falának jelentős részét foglalta el, a monstrum, amibe se berámolni, se az aljáról kibányászkodni a javakat, nem volt egyszerű feladvány! Gond volt a megjelölés, a címkézés, mert ugye amikor bepakoltunk ezt-azt, természetesen úgy gondoltuk, hogy holtunkig emlékezni fogunk a csomag alakjáról, a nagyságáról, a csomagolás módjáról a tartalomra, de ez persze nem volt így, és gyakran kellett totózni, vagy csalódottan a szemétre vetni a nyúlcomb helyett előkerülő, felengedett málnazselét.

Akkoriban mindent fagyasztottunk. Apró paradicsomot és paprika-szeleteket pörkölt-alapba, leveszöldségeket konyhakészan, hogy éppen csak a fazékba kellett dobni egy-egy csomagot a húsok mellé, és készülhetett a húsleves. Még a kertjeinkben termett uborkát is fagyasztottuk hámozva és legyalulva, amire forró saláta-levet öntve egy perc alatt kész volt a friss, ropogós uborkasaláta (persze még nem lehetett a leghidegebb télben is megvenni a kígyóuborkát).

Mostanság, amikor a mélyhűtő kapacitásom két apró polcnyi területre zsugorodott, ezt jobbára a húsfélék, kuriózumok és a zsömlék töltik ki (gyengém, a frissen ropogós reggeli zsömle, amit így könnyedén elérhetek, csak annyi időt kell rászánni, amíg melegítés nélkül fölenged a fagyasztott péksütemény).

Ezért tértem vissza nagyanyám módszerére, a befőzésre!

Persze nem olyan mélységig, ahogy ő tette hajdanán, hiszen eszembe sem jut zöldborsót, vagy zsenge zöldbabot befőzni, paradicsom-levet eltenni, ilyesmiben a mélyhűtőpultokra és ivólevekre hagyatkozom, de újabban, főleg lustaságból, befőzéssel tartósítok káposztaféléket.

Nagy kedvencem az almás, párolt, lila káposzta. Ugyan lehet piacokon vásárolni felszeletelt káposztát, de egyrészt messze van a lakásomtól az ilyen piac, másrészt futottam már bele olyan állott, szinte romlott zacskóba, hogy el is ment a kedvem ettől! Viszont meglehetősen utálom a lila káposzta szeletelgetését, a szerteszét hulló forgácsait, az elszíneződő ujjbegyeket, ezért – ha nekilátok – szeretek nagyobb mennyiséget feldolgozni, hogy jusson is és maradjon is. Így jutottam már tavaly arra a megoldásra, amit idén is ismételgetek, hogy egy-kétszer, nagy mennyiséget főzök meg egyszerre, majd üvegekbe töltve kidunsztolom a teljesen kész párolmányt, és mehet is a polcra, hónapokig eláll, Persze, ha egy üveget megbontunk, azt már csak a hűtőben lehet tartani, amíg el nem fogy.

Íme egy éppen a polcon várakozó üveggel:

 

Zalán unokám megbetegedett, nálam fog lábadozni. Minthogy kedvence a káposztás tészta, amint nyit az egyik kedvenc boltom, már szaladok is édes káposztát venni, (na’ azt is utálom lereszelgetni) és elkészítek egy rahedli édes-sós, jó borsos dinsztelt káposztát, dunsztolom, és mehet a polcra!

A tegnapi reszelésből és dinsztelésből

az ebéden kívül három tartalék üveg is lett.

Készült belőle Zalánnak cvekedli, később majd akár káposztás hasé, vagy rétes, esetleg káposztás lángos, pirog, majd elválik!