Tudjátok,
némelykor, ha különösen megfog egy-egy könyv, nem átallom ezt megosztani és
ajánlom ezt, vagy azt a könyvet a figyelmetekbe.
Most
azonban úgy jártam, hogy éppen csak átrágtam magam egy sokak által méltatott
könyvön, Flora Thompson, Candlefordi kisasszonyok című művén.
(Örök
vitánk, hogy mi a fenének folytatom egy olyan könyv olvasását, ami nem igazán
tetszik, miért nem teszem félre. Én azonban makacs vagyok, ha tetszik, kitartó
és szeretném megadni annak az esélyét, hogy majd csak jobbra fordul a dolog,
hátha, akár a legvégén is, sikerül elcsípnem azt az érzést, hangulatot, mondandót,
ami miatt mások méltatásra érdemesnek tartották a művet. Nem mindig járok
sikerrel.)
Lehet,
hogy csak rosszkor vettem ezt a könyvet a kezembe, de a helyszín, vagy a
szereplők azonossága okán, éppen csak kapcsolódó történetek laza szövevénye
nem ragadott magával.
Pedig
szeretem az angol vidéki életről, a hajdanvolt mindennapokról szóló, enyhén
romantikus, múltidéző történeteket, elvarázsolnak, megnyugtatnak, többnyire úgy
tűnik, hogy szinte minden túlélhető.
A
könyv kapcsán kiderült az is, hogy annak alapján filmsorozat készült, azonos
címmel.
Általában
úgy járok, hogy a könyvek sokkal jobban tetszenek, mint az azok alapján készült
filmek.
Most
ennek éppen az ellenkezője történt meg velem! Rákerestem egy internetes
filmcsatornán erre a sorozatra, és ugyan még csak a 4 évad első epizódját
néztem meg, de csudára tetszett!
A
könyvben, a novella-füzér szerűen építkező esemény-folyamban olykor elakadtam,
a számos szereplő összekavarodott a fejemben, mint mondani szokás, azt sem tudtam, hogy „ki
kivel van”.
A
filmben visszaköszöntek a könyv szereplői, történetté állt össze amit olvastam, a
film szép, érdekes, karakteres figurákkal, sok kellékkel, mesés környezettel,
szívből ajánlom, de csak kifejezetten a romantika barátainak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése